Text 03
Text 03
"You are not going alone, are you?” I was asked several times in the months before my seventieth birthday trip. I must admit I had one or two fears myself. I was going on the trip of a lifetime to Italy and Austria on the Orient Express.
I had been abroad only once before, and that was in a party of fifteen. Would I be able to manage my luggage alone at this age? Would I understand what people were saying to me in Venice, Rome and Vienna? The only foreign language I had ever learned was French, and that had been nearly sixty years before. My Italian and German were non-existent.
Six months before I began my journey I bought a CD to try to learn a little Italian. The few Latin words I had learned as a schoolgirl helped a little, and the first thing I learned was how to say “I would like to buy that”.
Soon I was able to say “But it is too expensive”. That came in very useful when buying crystal glasses in a small Italian town. However, I quickly found that wherever I went most people spoke English and were very willing to help me with my Italian.
My fear of not being able to manage my luggage proved unnecessary. From the time I handed over my two suitcases in the hotel where we checked in, I only saw my large suitcase in various hotel rooms, and my small suitcase in my cabin on the Orient Express.
Service was excellent on the train. Breakfast and tea were served in my compartment, lunch and dinner in the dining cars. Attractive waiters brought our food from the kitchens, where it had been cooked by high-class chefs. Coffee and tea would be served any time, either in my compartment or in the dining car, where I could listen to a pianist at the grand piano as I sipped my drink and watched the passing countryside.
"Nem mész egyedül, ugye?" Kérdezték a hetvenedik születésnapi utazásom előtti hónapokban többször is. El kell ismernem, hogy tartottam egy-két dologtól. Az életemben most fogok először utazni Olaszországban és Ausztriában az Orient Express-szen.
Egyszer csak külföldön voltam, egy tizenöt fős társasággal. Képes lennék egyedül kezelni a csomagjaimat ebben a korban? Megértem, mit mondanak nekem az emberek Velencében, Rómában és Bécsben? Az egyetlen idegen nyelv, amit valaha is megtanultam, a francia volt, és ez majdnem hatvan évvel korábban volt. Olasz és német nem létezett.
Hat hónappal az utazás kezdete előtt vettem egy CD-t, hogy megpróbáljak egy kicsit olaszul tanulni. Néhány latin szó, amit iskolai diákként tanultam, egy kicsit segített, és az első dolog, amit megtanultam, hogy mondják: "Szeretném megvásárolni".
Hamarosan tudtam mondani: "Ez túl drága". Ez nagyon hasznos volt, amikor kristályüveget vásároltam egy kis olasz városban. Mindazonáltal hamar rájöttem, hogy bárhol is jártam, a legtöbb ember angolul beszélt és nagyon hajlandó volt segíteni az olasz nyelvemmel.
Félelmem, hogy nem tudom kezelni a csomagjaimat, feleslegesnek bizonyult. Attól a pillanattól kezdve, hogy átvettem a két bőröndöt a szállodában, ahol bejelentkeztünk, láttam a nagyméretű bőröndöt különböző szállodai szobákban, és az én kisméretű bőröndömet a kabinban az Orient Expressen.
A szolgáltatás kiváló volt a vonaton. A reggelit és a teát a kocsimban, az ebédet és a vacsorát az étkezővagonban szolgálták fel. Vonzó pincérek hozták az ételt a konyhából, ahol magas színvonalú szakácsok főztek. A kávét és a teát bármikor hoztak, akár a saját részemben, akár az étkezőkocsiba ahol zongoristát hallgattam a zongorázni, miközben kortyolgattam az italt, és néztem az elhaladó vidéket.
"Nem mész egyedül, ugye?" Kérdezték a hetvenedik születésnapi utazásom előtti hónapokban többször is. El kell ismernem, hogy tartottam egy-két dologtól. Az életemben most fogok először utazni Olaszországban és Ausztriában az Orient Express-szen.
Egyszer csak külföldön voltam, egy tizenöt fős társasággal. Képes lennék egyedül kezelni a csomagjaimat ebben a korban? Megértem, mit mondanak nekem az emberek Velencében, Rómában és Bécsben? Az egyetlen idegen nyelv, amit valaha is megtanultam, a francia volt, és ez majdnem hatvan évvel korábban volt. Olasz és német nem létezett.
Hat hónappal az utazás kezdete előtt vettem egy CD-t, hogy megpróbáljak egy kicsit olaszul tanulni. Néhány latin szó, amit iskolai diákként tanultam, egy kicsit segített, és az első dolog, amit megtanultam, hogy mondják: "Szeretném megvásárolni".
Hamarosan tudtam mondani: "Ez túl drága". Ez nagyon hasznos volt, amikor kristályüveget vásároltam egy kis olasz városban. Mindazonáltal hamar rájöttem, hogy bárhol is jártam, a legtöbb ember angolul beszélt és nagyon hajlandó volt segíteni az olasz nyelvemmel.
Félelmem, hogy nem tudom kezelni a csomagjaimat, feleslegesnek bizonyult. Attól a pillanattól kezdve, hogy átvettem a két bőröndöt a szállodában, ahol bejelentkeztünk, láttam a nagyméretű bőröndöt különböző szállodai szobákban, és az én kisméretű bőröndömet a kabinban az Orient Expressen.
A szolgáltatás kiváló volt a vonaton. A reggelit és a teát a kocsimban, az ebédet és a vacsorát az étkezővagonban szolgálták fel. Vonzó pincérek hozták az ételt a konyhából, ahol magas színvonalú szakácsok főztek. A kávét és a teát bármikor hoztak, akár a saját részemben, akár az étkezőkocsiba ahol zongoristát hallgattam a zongorázni, miközben kortyolgattam az italt, és néztem az elhaladó vidéket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése